Lodovica Joger y Blanco

A ló kialakulása

A ló kialakulásának folyamatát brit peleontológusok kezdték el kutatni a 19.század második felében.Sir Richard Owen 1840-ben írt először egy London környékén talált,kövületben megmaradt lófajtáról,melynek a Hyracotherium nevet adta.A lelet kb 55 millió éves volt.A kutatások a század közepén Észak-Amerikába tevődtek át.1876-ban,az USA déli részén,egy eocén sziklában megtalálták a ló ma ismert legkorábbi ősét.

Ez a korai előd körülbelül 55 millió évvel ezelőtt élt a Földön, és megtalálható volt az akkor még egybetartozó,összes mai kontinens.Ez az első,kb rókaméretű korai miniló az Eohippusnevet kapta a tudósoktól.Az aprócska,kb 35 cm magas,elsősorban lombokkal és cserjékkel táplálkozó élőlény még nem rendelkezett patákkal: az elülső lábain 4,míg a hátulsókon 3 ujja volt.Fejformája,testfelépítése és lábszerkezete leginkább egy rókáéhoz,farka pedig a mai szamáréhoz hasonlítható.Az erdőkben élő barna,zebracsíkos Eohippus környezetébe illő színének köszönhette túlélését.

A következő fejlettségi szinten lévő lóelődök,a Mesohippus és a Miohippus kb 25-40 millió évvel ezelőtt,az oligocén és a miocén idején jelent meg.Ebben az időben az erdős és mocsaras vidékek egy részének helyét már füves területek vették át.A Mesohippus és a Miohippus két hasonló felépítésű ősló volt.Mind elülső,mind hátulsó lábaikon 3 ujj volt,de testtömegük nagy részét már a legnagyobb,középső ujj viselte.25 millió évvel ezelőtt,a miocén korban az őserdők egy részének helyén szavanna és sztyepp alakult ki.Az ekkoriban élő állatok fogazata alkalmassá vált a fűfélék legelésére.

Kb 17 millió évvel ezelőtt,a késő miocén idején,Észak-Amerikában tűnt fel a Merychippus.Ennek a kb 90cm magas minilónaka fogazata már egészen hasonló volt a mai lovakéhoz,így a keményebb,durvább füveket is meg tudta rágni.A Merychippus már egyetlen ujjon járt,bár a mellette levő két ujj csökevénye még megvolt.Ez a kis ló már bizonyítottan csoportosan élt.

A Pliohippus kb 6 millió évvel ezelőtt élt a Földön.Ez volt az első,egy lábujjal rendelkező,már ténylegesen patásnak nevezhető állat az evolúció folyamatában.A Pliohippus kb 120 cm marmagasságú volt,és az egész világon elterjedt,de mintegy 8000 évvel ezelőtt,máig ismeretlen okokból eltűnt Amerikából.Ezután az Újvilágba legközelebb az 1400-as évek végén,a spanyol hódítók segítségével jutottak lovak.

A ma élő ló,az Equus caballus kb 1 millió évvel ezelőtt jelent meg a Földön.Ezek a lovak már mind pusztákon és sztyeppéken éltek.A korai zebracsíkok már csak a farukon és a végtagjaikon voltak fellelhetők,és egyre több ló szőrszíne alkalmazkodott az új környezethez: az egérszürke,fakó és világospej színek váltak általánossá ebben az időszakban.

A ló testének átalakulása:

A végtagok átalakulása az egyik legizgalmasabb változás a mai ló létrejöttének folyamatában.A több lábujjú Eohippus lábszerkezete a mocsaras,puha területeken való járást szolgálta.A földek keményebbé válásával,a szavannákon és a sztyeppéken való vándorlás kezdetével azonban a lábujjak elcsökevényesedtek: ma lábanként mindössze egyetlen,a patává alakult középső ujj hordozza a ló teljes testtömegét.Az ősló,illetve a ló marmagassága kb ötszörösére nőtt az elmúlt 60 millió év alatt.Az Eohippus csupán 35 cm magas volt,míg ma egy nagyméretű,fejlett lónál alig átlagon felüli érték a 170 cm,de még 2 méter feletti marmagasság is előfordul.Vajon miokozhatta ezt a növekedést? A ló egyre nagyobb területeket járt be az évmilliók során,és a sebessége is megnőtt.A nagyobb testméret lehetővé tette a belső szervek,a keringési és légzési rendszer,valamint a mozgásszervek nagy teljesítményére való képességet,ezáltal a gyorsabb a menekülést és a túlélést is.Érdekes a mai ló arckoponyájának és állkapcsának megnövekedése a korai ősökéhez képest,majd a felső őrlőfogak megjelenése.Mindezen változások a lombok fogyasztásáról a legelésre való átváltás következtében történtek.A ló nyaka ugyanennek a folyamatnak köszönhetően nyúlt meg,hisz így kényelmesen elérte a füvet.Szeme a fej két oldalára tolódott el,látótere megnőtt,és ezáltal könnyebben észrevette a közeledő ragadozókat.Ezzel együtt a binokuláris - azaz mindkét szem által észlelhető - látótere lecsökkent.

 Ezek mindegyike visszavezethető egészen az Eohippusig.A mai ló közelebbi ősei - a przewalski ló,a tarpán,a tundrai ló,valamint az erdei ló - már a zebrától és a szamártól elkülönült evolúciós ágat alkotnak.A ló távolabbi rokonai közül sokakban hasonlít hozzá a szintén páratlanujjú patás orrszarvú,valamint a tapír.